A Nagybetűs NŐ

Látom az ég
Mosolyog még.
Tudja, hogy szépek
A régi mesék.
Csattant néha arcomon csók és
Néha súlyos női kéz.

 

(Az) álmom és én
(Az) éj közepén
Rúgtuk a port
(A) város macskakövén.
Szédelegtem sokszor az úton,
(Míg) csillagok hulltak,
És áztam a lámpafénynél.

 

Mégis így jó,
Ha zajlik az élet.
Olykor elmegy pár hajó.
Nincs mért’ félned.
Ha rövid időre is,
(De) minden-ki-bírható.

 
Én se bánom,
Hogy múltak így évek.
Mert közben megtaláltam Őt:
Régi álmom,
Az igazi nagybetűs NŐT.
 

Hűs éjjeken át
Éltük a mát.
Nem kellett más,
Csak egy vékony kabát.
Énekeltük hangosan: Éljen
(A) néhány régi jó barát!

 

Álltam a szív
(Túloldalán),
Száz öreg pók
Szőtte útvonalán.
Egymagamban jártam a várost,
(Míg) csillagok hulltak,
És otthon a semmi várt rám.

A férfi és a nő

Kell szép hajfesték,

Táska, vagy húsz.

Hajam is, most tessék

Nézd milyen dús!

 

Egy éles képernyő, kis eledel,

Meg pár hűvös ital.  (Még hány ital?)

És némi élet, ami kell

Sok sóval.

 

Ülj le kint, majd meg mondom én

Hogy, s smint!

 

Semmi baj, az ellentét

A filmekben már nem menő.

A bökkenő:

A férfi és nő.

 

Így, vagy úgy az élet szép,

(S) a problémánk sem feltűnő.

A fő:

A férfi és a nő.

 

Jóképű fodrász,

Jógaoktató

Örömömnek forrás,

Szívdobogtató.

 

Én inkább nézném még a kocsikat.

De formás a hátsó. (Milyen hátsó?)

Kevernék inkább lapokat.

Így pont jó.

 

Miért lehet, hogy nem értik egymást?

Miért fekete a hófehér?

Miért lát az egyik néha pont mást?

Csatájuk még egy szót sem ér!