Veled más

Szavakból hallom

Szemed, szád.

Ma is látom még

Üvegből szőtt ruhád,

Kopott új színek

Illatát.

Szórja szét a szellő

Minden szólamát.

Közel a múltból

Valaki lát,

Ahogy holnap összegyűröm

A régi mát.

 

De még akad a szalag,

Szorul a zár,

És a lemezjátszó tű

Csak barázdát jár.

Álmok éberen

Nappal, s éjeken.

Minden szó,

Minden hang most kicsit más.

 

Szétszórt szédület

Minden nap nélküled.

Így is jó, de Veled más.

Egy ismerős idegen

Nevet rám

A tükörtenger

Végtelen partján.

Fagyos tűz árad

Homlokán,

Ha megcsillan

Egy új emlékfoszlány.

Álmok éberen

Nappal, s éjeken.

Minden szó,

Minden hang most kicsit más.

 

Szétszórt szédület

Minden nap nélküled.

Így is jó, de Veled más.

Vidd vándor

Színek a szemekben,

Álmok a fejekben,

Minden, vagy semmi

A változó zsebekben.

Nem vagyunk mind egyformák.

 

Szívek kis kezekben,

Arcok nagy keretben,

Tenger, vagy patak

A mérföldes erekben.

Nem vagyunk mind egyformák.

 

Mindegy honnan jöttél merre tartasz,

Hiszen közös az út,

Minden lélegzet,

A vég és kezdet.

 

Tudod együtt könnyebb minden apró lépés,

De valahol ez is kevés.

 

Hát vidd vándor a hírünk.

Mondd el, hogy még élhetünk

Egy szebb jövőt, vagy mát.

 

Vidd vándor a hírünk.

Mondd el, hogy még élhetünk,

Ha elfogadjuk egymást.

 

Jelek a falakon,

Álarc a szavakon.

Fontos a becsület,

S néha a hatalom.

Nem vagyunk mind egyformák.

 

Egyedül jövünk,

Vagy megyünk egy szalagon.

Élünk, vagy halunk

Bezárva, vagy szabadon.

Nem vagyunk mind egyformák.