PETER SRAMEK

Csak ma legalább

Tudom, gyorsank tűnik minden.

Az élet múlik, nem vár.

Sok mindent átéltünk így, és nem zavart,

Hogy túl nagy az ár.

 

Amíg átkarolt ok mindent

A hűsen szikrázó jég,

Szép lassan eltévedt száz és száz mosoly

Az arcunkról rég.

 

Ha nem is könnyű, állj meg csak egy percre,

És szeress úgy inkább,

Hogy maradjon még másnak is a jóból,

Csak ma legalább.

 

Fagyos úton hóban, szélben

Lábam álmoddal jár,

Míg szívem lángoktól ég, mi lesz azzal

Kit senki sem vár?

 

Ha nem is könnyű, állj meg csak egy percre,

És szeress úgy inkább,

Hogy maradjon még másnak is a jóból,

Csak ma legalább.

 

Értém én, hogy túl nehéz csak a részvét,

De miért ne lássa bárki hát, az élet szebb képét?