Sárik Péter

Luiza Zan - Idebent-Odakint

Várj még!

Nem szaladok, én sem

Várnék,

Hisz magasan én is

Szállnék

De viharok közt nehéz…

 

Élnék

Most szabadon úgy, mint rég

Táncolnék,

Éreznék.

De a szép új világ

Már más

Úgy, mint én.

 

Árván
Most zakatol élet-

Hárfám.

Elringat álom-

Bárkám.

Vajon, mit hoz még a szél?

 

Elfúj,

Vagy maradok a földön még?

Elindulnék,

Éreznék.
De a szép új világ

Már más

Úgy, mint én.

 

Valahol

Zene szól

Egy életen át.

 

A jövő,

Vagy a múlt

 Megírja szavát.

 

Az a jó,

Ami rossz?

Nem értem a mát.

 

Most a hold,

Vagy a nap

A régi barát?

 

 

 

Idebent-

Odakint

Csak dúl a csatám.

 

Keresem

Hol az út.

Az éjszaka ma

Vár még rám.

 

Elfúj,

Vagy maradok a földön még?

Elindulnék,

Éreznék.
De a szép új világ

Már más

Úgy, mint én.

 

Valahol

Zene szól

Egy életen át.

 

A jövő,

Vagy a múlt

 Megírja szavát.

 

Az a jó,

Ami rossz?

Nem értem a mát.

 

Most a hold,

Vagy a nap

A régi barát?

 

Idebent-

Odakint

Csak dúl a csatám.

 

Keresem

Hol az út.

Az éjszaka ma

Vár még rám.

 

Valahol

Zene szól

Egy életen át.

 

A jövő,

Vagy a múlt

 Megírja szavát.

 

Az a jó,

Ami rossz?

Nem értem a mát.

 

Most a hold,

Vagy a nap

A régi barát?

 

Idebent-

Odakint

Csak dúl a csatám.

 

Keresem

Hol az út.

Az éjszaka ma

Vár még rám.

Palya Bea + Luiza Zan - Igaz-e az igazi?

Régen tudod féltem.

Szörnyű álmok vártak ébren.

Szívem ugyan vétlen,

De múltam így is el kell tépjem.

 

Kell még kicsit élnem,

Úgy is, ha több sebből vérzem.

 

Néha eltűnnék,

Mint éjjel az árny.

 

Értem már a létem.

Nincsen könnyű út az éjben.

Jártam már az élen,

De így is lehet, sárban végzem.

 

Ha elkószálnék,

Kérlek, várj még.

Az élet nem játék.

 

Fárad már a lábam,

De a boldogságra rátaláltam.

Ez volt az én vágyam:

Kéz a kézben éljek párban.

 

Voltál kulcs a zárban,

Pont előttem, mégsem láttam.

 

Ez volt jó döntés,

Vagy még inkább más?

 

Megmondták a jósok:

Várnak majd az édes csókok.

Otthon mindig óvtok.

Bármi történt, úgy is vártok.

 

Sokszor könnyű,

Sokszor fájó,

Mégis épp így jó.

 

Mondd meg mennyit érek.

Az arcomon a ráncok szépek?

Mennyit mér a mérleg?

Ne kímélj, csak mond meg kérlek.

 

Ez lenne a lényeg?

Vagy a tiszta szív és tiszta lélek?

 

Mondd már, mondd még!

 

Igaz-e az igazi?

És igazi az igaz-e?

Csakis nézőpont kérdése.

 

Szeret-e, vagy szeretem?

Vagy szereti, ha szeretem?

Vagy ez is gondunk átlépése?

 

Vagyok-e, az aki vagyok?

Leszek-e most, aki nem?

Hagyom majd, hogy eldöntsétek.

 

Így jó, így szép!

 

Igaz-e az igazi?

És igazi az igaz-e?

Csakis nézőpont kérdése.

 

Szeret-e, vagy szeretem?

Vagy szereti, ha szeretem?

Vagy ez is gondunk átlépése?

 

Vagyok-e, az aki vagyok?

Leszek-e most, aki nem?

Hagyom majd, hogy eldöntsétek.

 

Így jó, így szép!

Pély Barna - Álomzár

Elmúlt már.

Így száll az idő.

Álomzár

Éles szememen az eső.

 

Az ész átlát,

De súlyos közben a szív.

Bár látnád,

A két ellentét most milyen harcokat vív.

 

Elmúlt már.

Szertefoszlik a szó.

Bár átjár,

Mint kedves idegen, átutazó.

 

Elbújnék,

Bár néha senki se lát.

Nem várnék,

Most már se veled, se nélküled tovább.

 

Így a lét

Még a tét.

 

Elkéstél.

Érzem távol a cél.

Ha rám néznél,

Most mégis ugyan úgy, mint rég, vétkeznél.

 

Elmúlt már.

Így száll az idő.

Álomzár

Éles szememen az eső.

 

Az ész átlát,

De súlyos közben a szív.

Bár látnád,

A két ellentét most milyen harcokat vív.

Micheller Myrtill- Fehéren-feketén

Vajon ez volnék én,

Ez a kép?

Egy tű éles arc,

De csodaszép.

 

Vajon ez volnék én,

Az az tűz,

Mi ott bent ég,

S folyton csak űz?

 

Egy mély, kék szempár,

Egy pici száj?

Egy színlelt mosoly,

Ami fáj?

 

Az vagyok, mit látsz,
Amit érzel úgy is rég?

Tudod én is elhinném néha még.

 

Minden éjjel más,

Egy bűvös árnyjáték,

Amit állandóan átélnék.

 

Minden éjjel más,

De ma ébren álmodnék,

Mert akkor íródnak a mesék.

 

Bár láthatnád

Ki vagyok én?

Szívem, fehéren-

Feketén

 

Ha alszom, akkor jó.
S bár a föld forog tovább,

Tudom, nem kell vívnom már száz csatát.

 

Minden éjjel más,

Egy bűvös árnyjáték,

Amit állandóan átélnék.

 

Minden éjjel más,

De ma ébren álmodnék,

Mert akkor íródnak a mesék.

Falusi Mariann- Szerintem

Várj,

Ha most elindulnál ne félve

Járj,

Ha borban úszol ne vizet

Prédikálj.

Jól vigyázz, hogy kővé mégse

Válj.

 

Várj,

Ha hív az élet, kérlek messze

Szállj.

Ha érzed menned kell, meg ne

Állj.

 

Tudom át kell élned még pár csodát,

Míg elmossa az ég sok könnye az évek súlyos sarát.

 

Élj,

Hogy tudd mi jó és rossz, hát

Ne félj,

Ha bármi szépet látsz még

Mesélj.

Ha nem hiszel már semmiben,

 

Remélj még, mert így

Szebb a világod.

Nézz szét, hogy értsd

Ha soha nem is látod.

Ha tovább lépnél,

Ma tépd el a láncot.

Ha égnél még,

Ne fújd el a lángot.

 

Nézd,

Ne gyűjtögesd, vagy szórd szét

A pénzt.

Az összes sorsban vállalj ma

Részt.

 

Magadért

Tégy meg bármit, mástól

Ne kérd.

Most úgy szeress, mint bárkit

Ezért,

Ha nem hiszel már semmiben,

 

Remélj még, mert így

Szebb a világod.

Nézz szét, hogy értsd

Ha soha nem is látod.

Ha tovább lépnél,

Ma tépd el a láncot.

Ha égnél még,

Ne fújd el a lángot.

 

Remélj még, mert így

Szebb a világod.

Nézz szét, hogy értsd

Ha soha nem is látod.

Ha tovább lépnél,

Ma tépd el a láncot.

Ha égnél még,

Ne fújd el a lángot.

 

Élj,

Hogy tudd mi jó és rossz, hát

Ne félj,

Ha nem hiszel már semmiben,

 

Remélj…