Tabáni István

El kell mondjam

Volt úgy réges-rég

Míg ültünk a tónál.

Egy élmény többet ért

Egy jó szónál.

 

Elmúlt sok-sok év,

Ért keserű bűbáj.

Egy érzés bennem él

És épp úgy fáj.

 

Nézd, eddig bírtam

Szívem nagy súlyát,

Szép emlékemben

Csókod, édes szád.

 

Nézd, rég megbántam,

Hogy elfelejtettél,

De várj, még el kell mondjam,

Hogy mit jelentettél.

 

Az álom elkerül,

Súg szavakat némán,

Éget legbelül

Most elmondanám:

Nincs még késő!

Eltűnő régi arcokon

Nem látom már a holnapom.

Félek, hogy túl nehéz lesz

Átkozott béklyóm.

 

Elgyengült kézfogásokon

Érzem, hogy én is változom.

Halványabb már a képem

Túl a rosszon és jón.

 

Ébredj ma, látod nincsen más,

Csak álomépítés.

Hűvös érintés.

 

Egy vagy, de tudd, hogy mégis más,

Ha máshogyan játszol.

Egy hang a távolból

Így szól:

 

Ha hallod, törd most át

Az évek árnyékát

A múlt egén.

Nincs még késő!

 

Ha hallod, írd most át

A holnap játékát,

Írj új regényt.

Nincs még késő!

 

Széthulló kártyaváraid

Eltűnnek, mint a vágyaid.

Elszórják a messzeségbe.

Semmi sem számít.

 

Megvívhatsz minden új csatát.

Átélhetsz még vagy száz csodát.

Úgy érzem, minden úton

Az életünk vár ránk.

Itt vagyok még

Vajon miért nem látsz ma többnek?

Ködös arcok félrelöknek,

És az álmok sorra jönnek,

Az úton elkísérnek.

 

Tudod most is néha félek,

De van erőm, hogy többet éljek.

És újra visszatérek,

Hogy lásd ma mennyit érek.

 

Nézz így most rám.

Nem kell szólj,

Csak lásd, hogy itt vagyok még.

 

Úgy gondolj rám

A távolból

Hogy tudd, hogy itt vagyok még

 

Ugyan úgy múlnak az évek,

És az élet nem kísért meg.

Idebent, jó mélyen érzem,

Hogy nem volt benne részem.

 

Akik eltörték az álmom,

Nem is érthetnék világom

És ha nem lépek a mában,

Csak a múltam jön utánam.

A cél vár

Kell az a látomás,

Ami elkísér az úton,

Ha nincs is más.

 

Kell az a szép remény,

Ami benned él már régen

A múlt sebén.

 

Ébredj fel, nézz szét, és lásd,

Halld most meg a szív szavát.

 

Törd át

A falaid árnyát.

 

Lépd át

Keserű múltját.

 

Ha átjár,

És szabadon elszállsz,

 

A cél vár,

Tudom, hogy rátalálsz.

 

Az ész van, hogy nem felel,

De felsegít a földről,

Ha menni kell.

 

A szív, olykor elterel

De mindig ott lesz benned,

Ha hinni kell.

 

Ébredj fel, nézz szét, és lásd,

Halld most meg a szív szavát.

 

Törd át

A falaid árnyát.

 

Lépd át

Keserű múltját.

 

Ha átjár

És szabadon elszállsz,

 

A cél vár,

Tudom, hogy rátalálsz.